Kutyás mítoszok és tévhitek – Mi az igazság?

A kutyák évezredek óta az ember legjobb barátai, mégis számtalan tévhit kering róluk. Ezek a mítoszok néha ártalmatlanok, máskor viszont félrevezethetik a gazdikat, és akár a kutyák egészségére is veszélyesek lehetnek. Nézzük meg a leggyakoribb kutyás tévhiteket – és az igazságot mögöttük!

„A kutyák csak fekete-fehérben látnak”

Tévhit:

Sokan hiszik, hogy a kutyák kizárólag fekete-fehérben látják a világot.

Valóság:

A kutyák nem fekete-fehérben, hanem kékes-sárgás árnyalatokban látnak. A szemük kevesebb színérzékelő sejttel rendelkezik, mint az embereké, ezért nem látják például a piros és a zöld színeket úgy, mint mi. Azonban a mozgást és a fényviszonyokat sokkal jobban érzékelik, ami segíti őket a vadászatban és a tájékozódásban.

Amit az ember lát (felül)
és amit a kutya lát (alul)

„A kutyáknak kell a napi egy csont”

Tévhit:

A kutyák imádják a csontot, és ez alapvető része az étrendjüknek.

Valóság:

Nem minden csont jó a kutyáknak! A főtt csontok például könnyen szilánkosra törhetnek, és komoly sérüléseket okozhatnak a kutya szájában, nyelőcsövében vagy gyomrában. Ha szeretnél csontot adni a kutyádnak, inkább nyers, nagyobb csontokat válassz, amelyek nem törnek könnyen, vagy helyettesítsd speciális rágórudakkal.

„Ha a kutyám orra száraz, akkor beteg”

Tévhit:

A száraz orr azt jelenti, hogy a kutya lázas vagy beteg.

Valóság:

A kutya orrának nedvessége változhat a napszaktól, a környezettől és az aktivitásától függően. Egy teljesen egészséges kutyának is lehet néha száraz az orra, különösen alvás után vagy meleg, száraz időben. Ha viszont az orr repedezett, váladékozik, vagy a kutya levert, akkor érdemes állatorvoshoz fordulni.

„A kutyák tudják, ha valaki rossz ember”

Tévhit:

Ha egy kutya nem kedvel valakit, az biztosan rossz ember.

Valóság:

Bár a kutyák érzékenyek az emberek testbeszédére és hangulatára, nem feltétlenül tudják megítélni valakinek a jellemét. Lehet, hogy egy adott személy illata, mozgása vagy viselkedése egyszerűen csak ismeretlen vagy ijesztő a kutya számára. A kutyák gyakran az emberek saját reakcióit tükrözik vissza, ezért nem mindig megbízható „hazugságvizsgálók”.

„Ha a kutyám fél, ne simogassam, mert ezzel megerősítem a félelmét”

Tévhit:

A kutya simogatása félelem esetén csak fokozza a szorongását.

Valóság:

A félelmet nem lehet „megerősíteni” úgy, mint egy viselkedési jutalmazást. Ha a kutya fél, a gazdi nyugtató jelenléte segíthet neki megnyugodni. Fontos azonban, hogy a simogatás ne legyen túlságosan „drámai”, mert azzal valóban azt jelezheted neki, hogy van oka félni. A legjobb, ha nyugodt hangon beszélsz hozzá, és csak akkor simogatod meg, ha ettől valóban jobban érzi magát.

„A kutyák tudják, ha rosszat csináltak, és bűntudatuk van”

Tévhit:

A kutya bűntudatosan néz, tehát pontosan tudja, hogy rosszat tett.

Valóság:

Az a „bűntudatos” nézés valójában a kutya reakciója a gazdi dühös testbeszédére vagy hanghordozására. Nem arról van szó, hogy a kutya valóban érti a tettének következményeit, hanem egyszerűen próbálja elkerülni a büntetést. A kutyák az ember érzelmeire és viselkedésére reagálnak, nem pedig erkölcsi alapon gondolkodnak.

„A kutyák látnak szellemeket”

Tévhit:

Ha a kutya hirtelen a semmibe mered, akkor biztosan lát valamit, amit mi nem.

Valóság:

A kutyák rendkívül éles érzékszervekkel rendelkeznek, és olyan apró hangokat vagy mozgásokat is észlelnek, amiket az ember nem. Ha egy kutya látszólag „semmire” figyel, lehet, hogy egy távoli neszt hall, egy rovar mozgását követi, vagy egyszerűen csak elmereng. Bár misztikusnak tűnhet a viselkedésük, nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a kutyák szellemeket látnának.