Az eltűnt németjuhász négy év után visszakerült a családjához

Sheba 2018 januárjában tűnt el, amikor a családja éppen az egyik szomszédjuknál tartózkodott. Amikor hazaértek, és nem találták ott, ahol Sheba pihenni szokott, és nem reagált a szólongatásra sem, rögtön tudták, hogy valami baj van. A család elkezdte keresni, plakátokat tettek ki, és az éjszaka folyamán biztonsági kameráik felvételeit is átnézték. Szomorú felfedezésük volt: Sheba nem csupán elszökött, hanem ellopták. A család a mikrochipjébe is bejegyeztette az eltűnés tényét, és tovább folytatták a keresést. Ahogy teltek az évek, egyre nehezebb volt remélni, hogy Sheba valaha hazatalál.

2022 augusztusában azonban meglepő üzeneteket kaptak. Két szöveges üzenet és több nemfogadott hívás érkezett. Az üzenetekben az állt, hogy megtalálták Shebát. Eleinte kételkedtek, és azt hitték, hogy átverésről van szó, de amikor visszahívták a számot, egy állatfelügyeleti tiszt megerősítette, hogy valóban rátaláltak Shebára, mégpedig több mint 600 mérföldre otthonuktól, Borgerben.

A család kezdetben izgatott, de mégis szkeptikus volt, hogy valóban Shebáról van-e szó. Képeket kértek a kutyáról, hogy biztosak lehessenek benne. Végül akkor győződtek meg teljesen arról, hogy az ő kutyájukat találták meg, amikor eszükbe jutott, hogy Shebát egy azonosító tetoválással látták el.

„Amikor megláttuk a tetoválást, tudtuk, hogy ő az! Ez az én kutyám! Azonnal útra keltem volna érte” – mondta el Stephanie, Sheba gazdája.

Sajnos Sheba 12 órányi autóútra volt, így a családnak türelemmel kellett várnia egy hetet, hogy egy önkéntes szervezet segítségével visszarepüljön. „Ez volt életem leghosszabb hét napja” – mondta a gazdi.

Amikor végre megérkezett, Sheba már az első pillanattól felismerte gazdáit, és boldogan, izgatottan sietett hozzájuk. „Húzta a pórázt, és alig várta, hogy odaérjen hozzánk” – mesélte Moore Malmstrom. „A boldogságunk határtalan volt. Négy és fél év után végre teljesek vagyunk újra.”

Bár a család új tagokkal is bővült Sheba eltűnése óta, ő szinte azonnal beilleszkedett, és semmit sem vesztett régi önmagából. Bár már lassabban mozog, még mindig szeretetteljes, és boldogan játszik a családjával.

„Sheba egy csodálatos kutya – egyszeri és megismételhetetlen” – mondta gazdája. „Hálásak vagyunk, hogy visszakaptuk őt. Ha bárki tanulni szeretne valamit a történetünkből, az az, hogy mikrochipezze be az állatait, és ne veszítse el a reményt, ha kutyája eltűnik, mert még a legnehezebb helyzetekben is létezhet boldog befejezés.”

Megjegyzések